Ugrás a fő tartalomra

Hát elkezdődőtt (HIGNFY S64E01)

Új kormányfő, új uralkodó. Új Have I Got News For Your szezon. 

A szeptember eleji Boris Johnson különszám, majd két hét kényszerszünet után végre beindult a HIGNFY új évada. Richard Ayoade vezette a műsort, aki szerintem az egyik legjobb ebben a szerepben, ahogy a dead pan humort vegyíti némi szürrealizmussal és egy cseppnyi gyermeki naív rácsodálkozással a világra. Ian Hislop oldalán Roisin Conaty (színésznő, humorista) szerepelt, Paul Merton játszótársa pedig Mick Lynch (szakszervezeti vezető) volt. 

Richard Ayoade a Have I Got News For You egyik korábbi adásában
Richard Ayoade a Have I Got News For You egyik korábbi adásában

A rendkívüli körülmények okán HIGNFY stábja (legalább) egy fokkal nehezebb helyzetben volt, mint az elmúlt hétvégén a The Last Leg készítői (és nem csak azért, mert előbbi BBC, utóbbi Channel 4 produkció), hiszen eleve sokkal keményebb, belemenősebb, kritikusabb program (bár messze nem annyira, mint az 1990es években), ám nehezen felmérhető, mennyire reagál most (még) érzékenyebben a közvélemény bizonyos témákra.  

Ennek ellenére, nem mondható, hogy biztonsági kűrt futottak volna, ehhez képest -ahogyan azt már akkor is írtam, hogy ennek mi lehetett az oka - az évad eleji különszám sokkal színtelen-szagtalanabb volt.  

Nézzük a fő témákat, melyeket érintettek: 

A Sor 

A tizenvalahány órákat hosszú sorokban töltő szigetországiak jelensége még hosszú ideig témája lesz a szatirikus műsoroknak, így a HIGNFY-nek is. Paul¹ például azzal nyitott a közönség felé, hogy reméli, a stúdióba bejutás előtt nem kellett túl sokat sorban állniuk, egy adott pillanatban pedig felemlegette, hogy végül is,  Károly is sokat várt a sorára. 

Megidéződött David Beckham sorban állása, Richard Ayoade naggyon is biztos volt benne, hogy ennek semmi köze egy esetleges áhított lovagi címhez. Szó volt a sort átugró tévés műsorvezető kettőstől, valamint a sorbanállók ellenőrzésekor legkülönlegesebb elkobzott tárgyról: egy vibrátorról. (Annyira nagy klisé, hogy gyanús, hogy csak ezt csak a poénok kedvéért találtak ki.) 

A királyi család és külföldi közjogi méltóságok 

Hogy az amerikai elnök, Joe Biden nem részesült különleges elbánásban a temetés alatt, azt bárki láthatta, aki nézte a közvetítést: többek között sikerült akkor megérkeznie, mikor a különféle lovagrendek képviselői vonultak végig a katedrálison díszöltözetben, így a POTUS és a FLOTUS kénytelen volt a főbejárátnál megvárni, míg amazok elvonulnak. A HIGNFY azonban nem ezzel a pillanattal foglalkozott, hanem hogy Bidenék a tizenvalahányadik sorban ültek csak szertartás alatt. Részben ennek kapcsán került szóba Donald Trump neve is, és itt engedte meg magának Ian azt a poént, hogy szerinte az ex-elnöknek András herceg mellett lenne a helye. A közönség értette a poénba burkolt bírálatot. Ez volt valószínűleg a legélesebb, legütősebb mondat az epizódban. 

Károlyt természetesen a töltőtollas sztorija miatt figurázták ki többször is.

Paul persze becsempészte a néhai királynőt is az egyik poénjába, a "hiányzó szavak" körben abba újsághírbe illesztve, miszerint [valami] olyan népszerű volt, hogy visszahozták. A vegyes fogadtatásra aztán reagálhatta, hogy: 

Too soon?

Volt még egy kihagyhatatlan magaslabda a témában, s amely átvezet a következő topikunkba is: a Labour Party e hétvégi éves közgyülésén a tervek szerint hosszú idő után újra énekleni fogják a himnuszt. Érted! Pont most, mikor újra férfi, és nem női uralkodóról szól a szövege. Hát csoda, hogy kívülről úgy tűnik, gondjuk van a vezető beosztású nőkkel?  (Fun fact: az Egyesült Királyság eddigi mindhárom női prime ministere a toryk közül került ki.).

Liz Truss 

Az új miniszterelnökkel kapcsolatban jelenleg leginkább annak fura mimikái és gesztusai foglalkoztatták a HIGNFY szereplőit, s hogy valamelyik ausztrál tévében nem ismerték fel. Egészen biztos azonban, hogy amint visszarázódik a közélet a mindennapi sürgés-forgásába, jobban rá fognak feküdni erre a témára is. 

Hasonlóképpen Mick Lynch is csak a vonatok késése, a sztrájkok vs. uralkodói temetés országot lebénitó hatása, és hasonló apróbb, ártalmatlan zrikálások áldozata volt. 

_________________

¹ A HIGNFY három kultikus figuráját, Ian Hislopot, Paul Mertont, és sorozat fénykorának műsorvezetőjét, Angus Deaytont, a programról szóló cikkekben keresztnevükön hívom. Ennek okait lsd az Angus Deayton távozásáról  szóló bejegyzésben. 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Rejtett kincsek: Nighty Night (2004-2005)

Egy kicsit valamennyien Jill Tyrellek vagyunk. Na jó, csak nagyon kicsit. Ám mióta először láttam a Julia Davis által kitalált és megírt Nighty Night sorozatot, sokszor kapom magam azon, hogy akár mások, de ugyanúgy saját kommunikációs stratégiámban, a dialógusaimban is felfedezni vélem a törekvést a párbeszédek kisiklatására, a valóság magunk felé hajlítására tett szakadatlan kísérletek verbális megnyilvánulásait. (Nem mellesleg ezen tudatosan is elgondolkozni minden bizonnyal jó hatással van dráma- és forgatókönyvírói fejlődésemre is.)   A Nighty Night (Szép álmokat) sorozat két évadot (12 epizódot) élt meg a BBC-n 2004 és 2005 folyamán, és ahogyan az már a brit sorozatokkal lenni szokott, ez a mennyiség igencsak rendben van. A szinopszis alapján először inkább egy átlagos, már-már butácska sitcom képe rajzolódhat ki előttünk: egy nő, Jill (Julia Davis), miután férjéről (Kevin Eldon) kiderül, hogy rákos, máris új pasilehetőség után kutat. Mit ad Isten, épp a szomszédba költözik egy

Jajj, csak egy újabb Eurovíziós Dalfesztivált ne!

Ma este rendezik Liverpoolban az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjét. Bár Magyarországon nem irányul rá akkor figyelem (vesznek részt egyáltalán mostanában magyar énekesek?), a briteknél igazi kultusza van neki,  és persze kultusza van a rendezvény zrikálásának is,  ahogyan azt az alábbi poszt is bizonyítja.  Angus Deayton a Not Another Eurovision Song Contest című program műsorvezetői székében Az 1990-es és részint az új évezred első éveiben nagyot memtek azok a műsorok, amelyekben Angus Deayton ült egy asztalnál és a(z elsősorban a ) BBC archívumából előkotort videókat válogatott össze és kommentált mindenféle témában maga jellegzetes stílusában.  Eredetüket tekintve ezek a műsorok szorosan kötődnek Deayton Have I Got News For You -ban betöltött, kultikussá vált műsorvezetői szerepéhez. A folyamatos, már-már flörtölésszerű interakció a kamerával, a józan észt és normálisságot sugárzó gesztusrendszere egy elit oktatásból érkezett fehér, középosztálybeli férfinek, akinek véleményét a láte