Ugrás a fő tartalomra

A legfontosabb kérdések a Ghosts (BBC) 4. évada előtt

Ha minden igaz, a 4 évad lesz a különböző korokból származó szellemekkel teli házban élő ifjú pár kalandjainak az utolsó szezonja. (Ha nem érted, mi a fenéről beszélek, mert te úgy tudtad, épp csak véget ért az 1 évad, akkor te az amerikai változatot kövedet, én itt – és máshol is - a britről írok.) 

Szóval, a forgatás valamikor március közepén véget ért. Annak, hogy mikor láthatjuk az új részeket, viszont még nincs közzétéve az időpontja. (Gyanítható, hogy ahogy korábban, most is késő nyár - kora ősz lesz a nyerő időpont). Mivel szinte biztos, hogy ez lesz az utolsó évad*, így számíthatunk arra, hogy a megadják a módját a történet lezárásának. 

 Milyen kérdések merülhetnek tehát fel az utolsó évaddal kapcsolatban. 

BBC Ghost brit sitcom különböző korokból származó kísértetekről. Bájos angol humor.


Visszatérnek-e a pestisesek? 

 Számomra az egyik legfontosabb történetelem, amely révén a sorozat megnyert magának, a pincében egymással összezsúfolva együtt „élő” pestises kísértetek jelenléte volt. A sorozat eleve jól kezeli, hogy minden beállításban kicsit másmilyen módon álljanak össze egy képre a szereplők, és ne holmi steril osztálykirándulás csoportkép jellege legyen, de a pincebeliek helyzete még ezen felül is kellemesen abszurd érzést kelt. És nem kevésbé a szövegeik. 

Sajnos a harmadik évad készítése során épp a zsúfoltság, mint a karakterek működésének egyik alapvető mozgatórugója, miatt nem lehetett a jelenleg érvényben lévő filmes egészségügyi előírásoknak megfelelve leforgatni a jeleneteiket, így kénytelenek voltak teljesen kihagyni őket.  Pedig a karakterek aktualitása, és minden erőltetettség nélküli aktualizálhatósága most lenne igazán magas labda. Már csak ezért is jó lenne, ha legjobb (legabszurdabb) formájukat hozva visszatérnének még egyszer az utolsó évadba 

 Kitty halála 

 Főként a harmadik évad utolsó előtti epizódjának köszönhetően sok mindent tudunk már Kitty életkörülményeiről, és egy évaddal korábban kaptunk egy olyan utalást is, hogy talán valamiféle ételmérgezés okozhatta halálát.

Értelemszerűen, ha a többiek történetét már mind megismerhettük, így a maradék szellemek, köztük Kitty sorsa is tisztázódnia kell a nézők számára. 

 Robin halála 

 Ősemberünkkel kapcsolatba, akinek igazán nem volt könnyű élete tekintve, hogy szinte minden közeli családtagját, rokonát valami állat tépte szét, a leggyakoribb teória, hogy talán villámcsapás érhette, hiszen ő az egyik olyan szereplőnk, akinek van valamiféle „varázsereje”: meg tudja zavarni az elektromos világítást. 

 A sorozat végéig minden bizonnyal erre is – és talán magára a varázserőre jelenségére is – magyarázatot kapunk. (Bár ahogyan rendre meg szoktam említeni a sorozat epizódösszefoglalóiban, egy sitcomba belefér, ha nem kap a néző magyarázatot mindenre) 

 Mary pere 

 Bár a Ghosts egy sitcom sorozat (vagyis alapvetően azzal a jogos elvárással ül le a néző megtekinteni, hogy nevetni akar), mégis rengeteg szomorúság és mély emberi tragédia húzódik a történetek mélyén, melyekhez ráadásul szellemeink bizonyos szintig maguk is hozzájárultak. Gondoljunk csak bele, hogy Pat maga volt olyan felelőtlen, hogy íjat adott a gyerekek kezébe, a narcisztikus drámakirálynő Thomas kismilló apró esetben nem vette észre magát, Julian életmódja vezetett a rosszullétéhez, és így tovább.

Mary esetében nem a halála a rejtély, hanem az út, ami oda vezetett. A karakter legtöbb megnyilvánulásában találhatunk utalást riadalmára, hogy az élet bármely apró mozzanata veszélyt jelenthet. Rendszeresen aggódik más emberekért, hogy nehogy ők is valami apróságért máglyára kerüljenek. 

 A sorozat logikája alapján nagy a valószínűsége, hogy Mary valami lényegtelen apróság, a modern ember számára röhejesen jelentéktelen félreértés miatt került végzetes helyzetébe, amely persze így márnem röhejes, hanem végtelenül szomorúvá változtatja a 17. századi parasztasszony történetét. 

 A Kapitány

 Kapitányom, kapitányom… te vagy a legbonyolultabb jellem mindannyiuk közül. 

Vajon veled mi minden történik az évad végéig?

Egyrészt ott van a coming out kérdése. A Kapitány az első öt percben elárulja a viselkedésével, hogy saját neméhez vonzódik. S bár egy olyan korból származik, amikor az azonos neműek közti aktus büntetőjogi kategória volt, zárkózottságát és merevségét nem csak a titkolnivaló érzelmi életének köszönheti. Ez a pasas minden bizonnyal merev és zárkózott valaki lenne akkor is, ha heteroszexuális lenne. Legfeljebb nem ennyire.

A karakter pont azért működik, mert nyilvánvaló a szexuális orientációja mind a nézők, mind a karakterek többsége számára. Ez a figura – akin nem gúnyolódón nevetünk, hanem szomorú együttérzéssel mosolyogjuk meg viselkedését – az elmúlt évtizedekben nagyon jól működött volna úgy, ahogyan megalkották. Pont amiatt a feszültség miatt, ahogy a történetre kívülről rálátó nézők értik és érzik azt (és szimpátiával viseltetnek aziránt), ami a történet világán belül nincs egyértelműsítve. 

Napjainkban azonban úgy tűnik, elkerülhetetlen, hogy nyíltan (szájbarágósan?) kimondassunk kitalált karakterekkel olyan dolgokat, amelyek nyílt kimondása nem annyira a történet belső világában, hanem a nézők világában (fogyasztói elégedettségében?) bír fontossággal. (Nem láttam, de úgy hallottam, hogy az amerikai változatban az ottani meleg karakter azon nyomban egyértelműen, hogy a legegyszerűbb gondolkodású néző is megértse azonnal, beszél a szexuális orientációjáról) 

 Vagyis Kapitányunk a sorozat végére 

minden bizonnyal coming outolni fog. 

Nem véletlen, hogy ez a legnehezebb írói feladat ebben a sorozatban (és legfőképp az utolsó évadban), mert nagyon jól el kell találni ennek az időpontját. Ugyanis mint vígjátéki karakter, addig működik, míg nem teszi meg. Onnantól pont az esszenciáját vesszük el a karakternek, tehát a lehető legtovább kell húzni ennek megtörténtét. 

De mégsem a legeslegvégéig, mert kell annak is hagyni időt, hogy milyen lesz ezután az „élete” ebben a közösségben. 

A másik fontos dolog, hogy a coming outnak nem a külső kényszerből (nézői elvárásból), hanem a karakter belső igényéből kell, hogy következzen, amit szerencsére ügyesen előkészítettek az alkotók azzal, amikor a harmadik évadban már majdnem mondott valamit ezzel kapcsolatban. 

A másik fontos, komoly és érzékeny ábrázolást igénylő témakör a Kapitány halála. Hősünk  nem viseli halála okának látható jelét, viszont rengeteg apró olyan apró elem van beleépítve a történetbe, amely esetlegesen utalhat arra, mi történt vele.

 A leggyakoribb elmélet, hogy öngyilkosságot követett el, de nem fegyverrel (annak nyoma lenne), hanem valószínűleg méreggel (vagy gyógyszerrel). Az öngyilkosságra utalhat, hogy a tiszt a főcímben csak a tükörben jelenik meg. Aztán ott van az a jelenet még a legelső epizódból, hogy még álmában is a kis tiszti botocskáját szorongatja. Fontos, hogy – kivéve a sátorozós epizódot – a történet nem szokott foglalkozni azzal, hogy szellemeink hogyan alszanak, a Kapitányé azonban szemmel láthatóan ki van emelve. A folyamatos csontropogtatása sem véletlen. 

Ha a két jelenetet összekapcsoljuk, akkor nagyon is valószínűnek tűnik, hogy valamiért megmérgezte magát, szépen rendezetten lefeküdt az ágyba, és így találtak rá. (Ilyenkor mindig ott motoszkál a kisördög, hogy de hát elvileg Pat és Julian kivételével a többieknek tudniuk kellene, mi történt vele, ám mégsincs semmi utalás erre a viselkedésükben, mintha még forgatókönyvírói szempontból is eldöntetlen lenne, hogy mi is történt vele.)  A viselt kitüntetései alapján meg kellett, hogy érje a háború végét, tehát azután kellett valaminek történnie, hogy így döntött. 

Az egyszerűbb megoldás, hogy Havers nem tért haza. A bonyolultabb, hogy Havers esetleg kém lehetett (amihez az adhatja a magas labdát, amikor a Kapitány azzal kérkedik Alison előtt, hogy az ő egységében soha nem volt kém, Alison pedig azt morogja, hogy vagy csak nem vette a Kapitány észre), mindenesetre – belekalkulálva egyénisége más vetületeit is - valami olyasmi kellett történjen, amitől 

a szégyenérzet volt elviselhetetlen számára. 

Az pedig duplán ütős lenne e tekintetben, ha azért szégyellné magát, mert vonzalma miatt ignorálta volna a hadnaggyal kapcsolatos gyanús ómeneket. 

 Aztán persze, lehet hogy valami egészen más történet kerekedik ki a sorozat végére (az viszont, hogy hat félórás epizódból álló évadról beszélünk, ahol le kell zárni mindent, azt valószínűsíti hogy már egészen biztos nem hoznak be új történetelemeket, hanem az eddig feldobott magaslabdákkal operálnak majd.) 

 Valódi családra lelni 

 És itt van ugyebár a kérdés, hogy mi lesz a sorozat végkicsengése, a történet végső tanulsága? Valószínűleg a család, és az a gondolat, hogy hőseink egymás számára sokkal inkább jelentik a családot, mint az a közösség, amelyből távoztak (gondoljunk itt leginkább Humphrey, Fanny és Kitty történetére, hogy ők milyen érzelmi közegben éltek). 

S mivel eddig egyik állandó karakterünk sem „szívódott fel”, a sorozat végére ez az eredetileg purgatóriumszerűségként kezelt közeg (a hely vagy állapot, ahol karaktereinknek szembe kell nézniük életük végzetesnek bizonyuló hibáival és/vagy önámító viselkedésükkel) végül feloldódik ebben a gondolatban, hogy ha való életben nem is, de haláluk után szerető, egymást elfogadó közegre találtak. 

(És erre is mennyi előzetes utalás volt már mindhárom korábbi évadban!)

A BBC Ghost sorozatáról írt epizódösszefoglalóim: 

BBC Ghosts epizód összefoglalók 1. évad 

 BBC Ghosts epizód összefoglalók 2-3 évad 

_______________________


*frissítés (2022 szeptember)  egy friss Jim Howick interjú szerint még várható még egy szezon 


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hát elkezdődőtt (HIGNFY S64E01)

Új kormányfő, új uralkodó. Új  Have I Got News For Your szezon.  A szeptember eleji Boris Johnson különszám , majd két hét kényszerszünet után végre beindult a HIGNFY új évada. Richard Ayoade vezette a műsort, aki szerintem az egyik legjobb ebben a szerepben, ahogy a dead pan humort vegyíti némi szürrealizmussal és egy cseppnyi gyermeki naív rácsodálkozással a világra. Ian Hislop oldalán Roisin Conaty (színésznő, humorista) szerepelt, Paul Merton játszótársa pedig Mick Lynch (szakszervezeti vezető) volt.  Richard Ayoade a Have I Got News For You egyik korábbi adásában A rendkívüli körülmények okán HIGNFY stábja (legalább) egy fokkal nehezebb helyzetben volt, mint az elmúlt hétvégén a The Last Leg készítői (és nem csak azért, mert előbbi BBC, utóbbi Channel 4 produkció), hiszen eleve sokkal keményebb, belemenősebb, kritikusabb program (bár messze nem annyira, mint az 1990es években), ám nehezen felmérhető, mennyire reagál most (még) érzékenyebben a közvélemény bizonyos témákra.   En

Rejtett kincsek: Nighty Night (2004-2005)

Egy kicsit valamennyien Jill Tyrellek vagyunk. Na jó, csak nagyon kicsit. Ám mióta először láttam a Julia Davis által kitalált és megírt Nighty Night sorozatot, sokszor kapom magam azon, hogy akár mások, de ugyanúgy saját kommunikációs stratégiámban, a dialógusaimban is felfedezni vélem a törekvést a párbeszédek kisiklatására, a valóság magunk felé hajlítására tett szakadatlan kísérletek verbális megnyilvánulásait. (Nem mellesleg ezen tudatosan is elgondolkozni minden bizonnyal jó hatással van dráma- és forgatókönyvírói fejlődésemre is.)   A Nighty Night (Szép álmokat) sorozat két évadot (12 epizódot) élt meg a BBC-n 2004 és 2005 folyamán, és ahogyan az már a brit sorozatokkal lenni szokott, ez a mennyiség igencsak rendben van. A szinopszis alapján először inkább egy átlagos, már-már butácska sitcom képe rajzolódhat ki előttünk: egy nő, Jill (Julia Davis), miután férjéről (Kevin Eldon) kiderül, hogy rákos, máris új pasilehetőség után kutat. Mit ad Isten, épp a szomszédba költözik egy

Történelmi figurák, hétköznapi gyarlóságok (Young Marx)

1850-es évek London, lecsúszott középosztálybeli milliő, zálogházba járó családapa, kíméletlen végrehajtók, akik a beteg gyerek alól is elveszik az ágyat. Titkolózás, félreértés, megbánás. Privát családi tragédiák, hétköznapi örömteli pillanatok. Inkább keserű, mint keserédes vígjáték egy fiatal, nehéz természetű, gyarló és esendő fiatal férfiről.  Egy férfitől, akit történetesen Karl Marxnak hívnak.