Ugrás a fő tartalomra

A legfontosabb kérdések a Ghosts (BBC) 4. évada előtt

Ha minden igaz, a 4 évad lesz a különböző korokból származó szellemekkel teli házban élő ifjú pár kalandjainak az utolsó szezonja. (Ha nem érted, mi a fenéről beszélek, mert te úgy tudtad, épp csak véget ért az 1 évad, akkor te az amerikai változatot kövedet, én itt – és máshol is - a britről írok.) 

Szóval, a forgatás valamikor március közepén véget ért. Annak, hogy mikor láthatjuk az új részeket, viszont még nincs közzétéve az időpontja. (Gyanítható, hogy ahogy korábban, most is késő nyár - kora ősz lesz a nyerő időpont). Mivel szinte biztos, hogy ez lesz az utolsó évad*, így számíthatunk arra, hogy a megadják a módját a történet lezárásának. 

 Milyen kérdések merülhetnek tehát fel az utolsó évaddal kapcsolatban. 

BBC Ghost brit sitcom különböző korokból származó kísértetekről. Bájos angol humor.


Visszatérnek-e a pestisesek? 

 Számomra az egyik legfontosabb történetelem, amely révén a sorozat megnyert magának, a pincében egymással összezsúfolva együtt „élő” pestises kísértetek jelenléte volt. A sorozat eleve jól kezeli, hogy minden beállításban kicsit másmilyen módon álljanak össze egy képre a szereplők, és ne holmi steril osztálykirándulás csoportkép jellege legyen, de a pincebeliek helyzete még ezen felül is kellemesen abszurd érzést kelt. És nem kevésbé a szövegeik. 

Sajnos a harmadik évad készítése során épp a zsúfoltság, mint a karakterek működésének egyik alapvető mozgatórugója, miatt nem lehetett a jelenleg érvényben lévő filmes egészségügyi előírásoknak megfelelve leforgatni a jeleneteiket, így kénytelenek voltak teljesen kihagyni őket.  Pedig a karakterek aktualitása, és minden erőltetettség nélküli aktualizálhatósága most lenne igazán magas labda. Már csak ezért is jó lenne, ha legjobb (legabszurdabb) formájukat hozva visszatérnének még egyszer az utolsó évadba 

 Kitty halála 

 Főként a harmadik évad utolsó előtti epizódjának köszönhetően sok mindent tudunk már Kitty életkörülményeiről, és egy évaddal korábban kaptunk egy olyan utalást is, hogy talán valamiféle ételmérgezés okozhatta halálát.

Értelemszerűen, ha a többiek történetét már mind megismerhettük, így a maradék szellemek, köztük Kitty sorsa is tisztázódnia kell a nézők számára. 

 Robin halála 

 Ősemberünkkel kapcsolatba, akinek igazán nem volt könnyű élete tekintve, hogy szinte minden közeli családtagját, rokonát valami állat tépte szét, a leggyakoribb teória, hogy talán villámcsapás érhette, hiszen ő az egyik olyan szereplőnk, akinek van valamiféle „varázsereje”: meg tudja zavarni az elektromos világítást. 

 A sorozat végéig minden bizonnyal erre is – és talán magára a varázserőre jelenségére is – magyarázatot kapunk. (Bár ahogyan rendre meg szoktam említeni a sorozat epizódösszefoglalóiban, egy sitcomba belefér, ha nem kap a néző magyarázatot mindenre) 

 Mary pere 

 Bár a Ghosts egy sitcom sorozat (vagyis alapvetően azzal a jogos elvárással ül le a néző megtekinteni, hogy nevetni akar), mégis rengeteg szomorúság és mély emberi tragédia húzódik a történetek mélyén, melyekhez ráadásul szellemeink bizonyos szintig maguk is hozzájárultak. Gondoljunk csak bele, hogy Pat maga volt olyan felelőtlen, hogy íjat adott a gyerekek kezébe, a narcisztikus drámakirálynő Thomas kismilló apró esetben nem vette észre magát, Julian életmódja vezetett a rosszullétéhez, és így tovább.

Mary esetében nem a halála a rejtély, hanem az út, ami oda vezetett. A karakter legtöbb megnyilvánulásában találhatunk utalást riadalmára, hogy az élet bármely apró mozzanata veszélyt jelenthet. Rendszeresen aggódik más emberekért, hogy nehogy ők is valami apróságért máglyára kerüljenek. 

 A sorozat logikája alapján nagy a valószínűsége, hogy Mary valami lényegtelen apróság, a modern ember számára röhejesen jelentéktelen félreértés miatt került végzetes helyzetébe, amely persze így márnem röhejes, hanem végtelenül szomorúvá változtatja a 17. századi parasztasszony történetét. 

 A Kapitány

 Kapitányom, kapitányom… te vagy a legbonyolultabb jellem mindannyiuk közül. 

Vajon veled mi minden történik az évad végéig?

Egyrészt ott van a coming out kérdése. A Kapitány az első öt percben elárulja a viselkedésével, hogy saját neméhez vonzódik. S bár egy olyan korból származik, amikor az azonos neműek közti aktus büntetőjogi kategória volt, zárkózottságát és merevségét nem csak a titkolnivaló érzelmi életének köszönheti. Ez a pasas minden bizonnyal merev és zárkózott valaki lenne akkor is, ha heteroszexuális lenne. Legfeljebb nem ennyire.

A karakter pont azért működik, mert nyilvánvaló a szexuális orientációja mind a nézők, mind a karakterek többsége számára. Ez a figura – akin nem gúnyolódón nevetünk, hanem szomorú együttérzéssel mosolyogjuk meg viselkedését – az elmúlt évtizedekben nagyon jól működött volna úgy, ahogyan megalkották. Pont amiatt a feszültség miatt, ahogy a történetre kívülről rálátó nézők értik és érzik azt (és szimpátiával viseltetnek aziránt), ami a történet világán belül nincs egyértelműsítve. 

Napjainkban azonban úgy tűnik, elkerülhetetlen, hogy nyíltan (szájbarágósan?) kimondassunk kitalált karakterekkel olyan dolgokat, amelyek nyílt kimondása nem annyira a történet belső világában, hanem a nézők világában (fogyasztói elégedettségében?) bír fontossággal. (Nem láttam, de úgy hallottam, hogy az amerikai változatban az ottani meleg karakter azon nyomban egyértelműen, hogy a legegyszerűbb gondolkodású néző is megértse azonnal, beszél a szexuális orientációjáról) 

 Vagyis Kapitányunk a sorozat végére 

minden bizonnyal coming outolni fog. 

Nem véletlen, hogy ez a legnehezebb írói feladat ebben a sorozatban (és legfőképp az utolsó évadban), mert nagyon jól el kell találni ennek az időpontját. Ugyanis mint vígjátéki karakter, addig működik, míg nem teszi meg. Onnantól pont az esszenciáját vesszük el a karakternek, tehát a lehető legtovább kell húzni ennek megtörténtét. 

De mégsem a legeslegvégéig, mert kell annak is hagyni időt, hogy milyen lesz ezután az „élete” ebben a közösségben. 

A másik fontos dolog, hogy a coming outnak nem a külső kényszerből (nézői elvárásból), hanem a karakter belső igényéből kell, hogy következzen, amit szerencsére ügyesen előkészítettek az alkotók azzal, amikor a harmadik évadban már majdnem mondott valamit ezzel kapcsolatban. 

A másik fontos, komoly és érzékeny ábrázolást igénylő témakör a Kapitány halála. Hősünk  nem viseli halála okának látható jelét, viszont rengeteg apró olyan apró elem van beleépítve a történetbe, amely esetlegesen utalhat arra, mi történt vele.

 A leggyakoribb elmélet, hogy öngyilkosságot követett el, de nem fegyverrel (annak nyoma lenne), hanem valószínűleg méreggel (vagy gyógyszerrel). Az öngyilkosságra utalhat, hogy a tiszt a főcímben csak a tükörben jelenik meg. Aztán ott van az a jelenet még a legelső epizódból, hogy még álmában is a kis tiszti botocskáját szorongatja. Fontos, hogy – kivéve a sátorozós epizódot – a történet nem szokott foglalkozni azzal, hogy szellemeink hogyan alszanak, a Kapitányé azonban szemmel láthatóan ki van emelve. A folyamatos csontropogtatása sem véletlen. 

Ha a két jelenetet összekapcsoljuk, akkor nagyon is valószínűnek tűnik, hogy valamiért megmérgezte magát, szépen rendezetten lefeküdt az ágyba, és így találtak rá. (Ilyenkor mindig ott motoszkál a kisördög, hogy de hát elvileg Pat és Julian kivételével a többieknek tudniuk kellene, mi történt vele, ám mégsincs semmi utalás erre a viselkedésükben, mintha még forgatókönyvírói szempontból is eldöntetlen lenne, hogy mi is történt vele.)  A viselt kitüntetései alapján meg kellett, hogy érje a háború végét, tehát azután kellett valaminek történnie, hogy így döntött. 

Az egyszerűbb megoldás, hogy Havers nem tért haza. A bonyolultabb, hogy Havers esetleg kém lehetett (amihez az adhatja a magas labdát, amikor a Kapitány azzal kérkedik Alison előtt, hogy az ő egységében soha nem volt kém, Alison pedig azt morogja, hogy vagy csak nem vette a Kapitány észre), mindenesetre – belekalkulálva egyénisége más vetületeit is - valami olyasmi kellett történjen, amitől 

a szégyenérzet volt elviselhetetlen számára. 

Az pedig duplán ütős lenne e tekintetben, ha azért szégyellné magát, mert vonzalma miatt ignorálta volna a hadnaggyal kapcsolatos gyanús ómeneket. 

 Aztán persze, lehet hogy valami egészen más történet kerekedik ki a sorozat végére (az viszont, hogy hat félórás epizódból álló évadról beszélünk, ahol le kell zárni mindent, azt valószínűsíti hogy már egészen biztos nem hoznak be új történetelemeket, hanem az eddig feldobott magaslabdákkal operálnak majd.) 

 Valódi családra lelni 

 És itt van ugyebár a kérdés, hogy mi lesz a sorozat végkicsengése, a történet végső tanulsága? Valószínűleg a család, és az a gondolat, hogy hőseink egymás számára sokkal inkább jelentik a családot, mint az a közösség, amelyből távoztak (gondoljunk itt leginkább Humphrey, Fanny és Kitty történetére, hogy ők milyen érzelmi közegben éltek). 

S mivel eddig egyik állandó karakterünk sem „szívódott fel”, a sorozat végére ez az eredetileg purgatóriumszerűségként kezelt közeg (a hely vagy állapot, ahol karaktereinknek szembe kell nézniük életük végzetesnek bizonyuló hibáival és/vagy önámító viselkedésükkel) végül feloldódik ebben a gondolatban, hogy ha való életben nem is, de haláluk után szerető, egymást elfogadó közegre találtak. 

(És erre is mennyi előzetes utalás volt már mindhárom korábbi évadban!)

A BBC Ghost sorozatáról írt epizódösszefoglalóim: 

BBC Ghosts epizód összefoglalók 1. évad 

 BBC Ghosts epizód összefoglalók 2-3 évad 

_______________________


*frissítés (2022 szeptember)  egy friss Jim Howick interjú szerint még várható még egy szezon 


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Jajj, csak egy újabb Eurovíziós Dalfesztivált ne!

Ma este rendezik Liverpoolban az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjét. Bár Magyarországon nem irányul rá akkor figyelem (vesznek részt egyáltalán mostanában magyar énekesek?), a briteknél igazi kultusza van neki,  és persze kultusza van a rendezvény zrikálásának is,  ahogyan azt az alábbi poszt is bizonyítja.  Angus Deayton a Not Another Eurovision Song Contest című program műsorvezetői székében Az 1990-es és részint az új évezred első éveiben nagyot memtek azok a műsorok, amelyekben Angus Deayton ült egy asztalnál és a(z elsősorban a ) BBC archívumából előkotort videókat válogatott össze és kommentált mindenféle témában maga jellegzetes stílusában.  Eredetüket tekintve ezek a műsorok szorosan kötődnek Deayton Have I Got News For You -ban betöltött, kultikussá vált műsorvezetői szerepéhez. A folyamatos, már-már flörtölésszerű interakció a kamerával, a józan észt és normálisságot sugárzó gesztusrendszere egy elit oktatásból érkezett fehér, középosztálybeli férfinek, akine...

Sally Hawkins III. Richárddal barátkozik

  Ha már tegnap szóba került III Richárd, ne feledkezzünk meg arról, hogy hamarosan érkezik Steve Coogan filmje a híres-hírhedt király földi maradványainak megtalálásáról.   Az IMDB szerint ugyan dráma kategóriába sorolamdó az alkotás, de a trailer alapján és a készítők nevének ismeretében elmondható, ez tipikusan olyan film lesz majd, ami miatt fontosnak gondoltam a szatíra kifejezés beilleszteni a blog címébe.  A filmben Sally Hawkins alakítja Philippa Langley-t, akinek nevehez fűződik az egész exhumálási és azonosítási folyamat beindítása. Készült erről egy dokumentumfilm is, Simon Farnaby közreműködésével , amelynek kamerái szorosan követik Langley-t a csontok megtalásától egészen Richárd arcának modelláláság. (És nyilván még kismillió más stáb volt jelen a folyamat egyik vagy másik pontján, a hírek is folyamatosan beszámoltak arról, mi lesz a következő lépés, mikor várható eredmény, és a többi). Így aztán Coogan filmjének trailerét látva az első szembetűnő külön...

A HIGNFY "sztárcsinálói" is elbúcsúztak Johnsontól

Régi poén, hogy a Have I Got News For You tette országosan ismert közéleti személyiséggé Boris Johnsont.   Jack Dee a BBC promóciós fotóján (Have I Got News For You? 64. évad - Boris Johnson különadás) Ó, az a nagy mamlasz posh pasas, aki milyen elbűvölő módon hebeg-habog, ha azzal szembesítik, hogy egy (később, más okból de börtönbüntetésre is ítélt) kétes reputációjú fickó épp az ő segítségével akart megveretni egy újságírót!   - gondolhatták egykoron a brit "Alavju-nénik" Johnson kusza haja alatti tejfelesképű mosolyát látván.  S valóban, ha egy tévéshow karaktereként tekintünk rá, akinek révén mindig garantált a nevetés (noha a közönség valójában nem vele, hanem rajta nevet),  a most távozó brit kormányfő igazán jó találat volt a híres-hírhedt panelshow készítői számára.  Nem csak az eredeti koncepcióban készülő részek visszatérő vendégeként, de az egyik első sztárműsorvezetőként is.  Csakhogy mint minden jó sztorinak, ennek a történetnek is több ...