A nyár folyamán gyakorlatilag béna bohózatba illő körülmények között lemondott brit miniszterelnök és a szatirikus közéleti kvízműsor (továbbiakban a HIGNFY mozaikszót használom a megnevezésére) bizarr kapcsolata az 1990-évek végére vezethető vissza.
Boris Johnson 1998 áprilisában (15. évad 2.epizód) szerepelt először a műsorban, s akkor még újságíróként mutatták be a közönségnek. A Deayton-érában még kétszer hívták meg a programba (összesen kétszer volt Paul Merton, egyszer Ian Hislop csapattársa), Angus leváltása után¹ pedig egyike volt az első vendég műsorvezetőknek, s ebben a szerepében is összesen háromszor láthattak a nézők az évek során.
 |
| Boris Johnson Paul Merton csapattársaként a Have I Got News For You 15. évad 2. epizódjában (1998) |
Már az első három alkalommal is hamar nyilvánvalóvá vált, hogy gyakorlatilag mind a többi résztvevő, mind a helyszíni nézőközönség nem vele, hanem rajta nevet. Mivel a műsor egyik jellegzetessége (s volt az első korszakban még inkább az), hogy szembesíti a közéleti vendégeket ellentmondásos, vagy morálisan kifogásolható cselekedeteikkel, Johnson számára is akadt egy olyan helyzet, amikor - jellegzetes egyik mondatból a maásikba belekapó stílusával - magyarázkodásba kezdett, s Angus, mint egy cinikus, de máskülönben jóindulatú tanárbácsi² csak bólogatott megjátszott megértéssel.
A Johnson-féle műsorvezetés pedig mindig maga volt a káosz, de meg kell hagyni, ettől működött jól igazán a műsor. Ez tulajdonképpen a vendég műsorvezetős formátum paradoxona, hogy az olyan, akár még a hollywoodi darálóban is helyüket megállni képes brit színészek, mint például Benedict Cumberbatch vagy Dominic West gyakorlatilag szinte eseménytelenül tudják le az ő műsorukat, hiszen az a speciális jellegű és magas szintű koncentralóképesség, ami ehhez szükségeltetik, számukra a napi rutin része. ³ ⁴. Az élet más területeiről ismert hírességek esetében azonban értelemszerűen bele van kalkulálva, hogy hibáznak, ami kifejezetten a műsor javára is szolgálhat.
Miért éppen Boris Johnson?
A progam több mint három évtizedes története során rendszeresen látott vendégül politikusokat, a Commonsba beválasztott képviselőket, London több polgármesterét⁵, sőt akár a Lordok Háza tagjait is.⁶ De minden egykori vendég politikus közül Johnson jutott a legmagasabb pozícióba, és ezen útjának nagy részén akaratlanul is végigkísérte őt a műsor. Ian Hislop szokott azzal viccelődni, hogy gyakorlatilag ők indították el Johnson karrierjét, hiszen a HIGNFY-beli korai szereplései is segítették abban, hogy országos ismertségre tegyen szert.
Noha mind a Blaire- és a Brown-kormány is folyamatosan megkapta a magáért a műsortól összes orbitális baromságuk, vagy épp piti kis szánalmas húzásaik miatt (már csak a BBC-től elvárt kiegyensúlyozottság jegyében is), e program esetében is érvényesül a közéleti humor egyik nagy igazsága, hogy a konzervatív kormányzás egyszerűen mindig több alapanyaggal szolgál.⁷ Johnson pedig kiemelkedően röhejes figurája a brit közéletnek, bármely megnyilvánulására hosszú órákat kitöltő szatírikus műsorokat lehet építeni. Avagy ebből a szempontból a HIGNFY is sokat köszönhet a távozó miniszterelnöknek, az utóbbi években egészen biztosan soha nem kellett aggódniuk amiatt, hogy mivel is fogják a heti félórájukat kitölteni.
Szeptember 2-án indul a 64. évad
Lábjegyzetek
¹Erről a sztoriról, s többek között arról is, hogy miért a semleges leváltás és nem a szenzációhajhász botrány kifejezést használom, majd lesz egy hosszabb cikk a 20 éves évforduló környékén. Nézz vissza október végén! Ugyanitt részletes magyarázatot adok arra is, hogy a programról szóló bejegyzéseimben miért nevezem a három fő résztvevőt tendenciózusan a keresztnevükön.
² V.ö a Waterloo Road sorozatban a 2010-es évek közepén szintén általa megformált George Windsor karakterével.
³Az amerikai hiper-szupersztár William Shatner szereplése sem azért volt emlékezetesen kaotikus, mert ne tudta volna profin vezetni a műsort, hanem épp ellenkezőleg, mert úgy csinálta végig halálprofin, hogy közben fogalma sem volt az általa felolvasott hírekben szereplő brit közéleti személyiségekről, vagy az egyes tájegységekhez tradicionálisan kapcsolódó kulturális utalásokról. Az ebből születő komikus feszültséget pedig a többiek ügyesen kiaknázták.
⁴ Ne feledjük, a műsor igazán akkor született meg, mikor a John Lloyddal (több legendás műsor írója és producere) felvett pilot epizód után az ötletgazdák rájöttek arra ,hogy nekik egy olyan komikus színész kell, akinek repertoárjának központi eleme a különféle műsorvezetőtípusok parodizálása. Így aztán Angus Deayton megalkotta az Angus Deayton nevű műsorvezető karakterét. A sors iróniája, hogy a műsor akkor jutott csúcsára, mikor lehetetlenné vált a privátember és publikus perszónájának különválasztása.
⁵ A műsor működőképességének szempontjából Ken Livingston is egy érdekes figura volt, nekem azonban a néhai LibDem pártelnök, a szomorú sorsú (súlyos alkoholizmusa miatt kialakuló egészségügyi problémak következtében 55 évesen elhunyt) Charles Kennedy volt anagy kedvencem a politikus vendégek között. Pártja miatt folyamatosan lehetett zrikálni, de ő rendre szellemesen vágta ki magát, miközben amúgy a többiek szemmel láthatóan kedvelték szimpatikus egyéniséget.
⁶Állítólag egyszer Károly, walesi herceget is megkeresték, de csak egy szokásos módon udvariasan (és diplomatikusan) megfogalmazott visszautasítást kaptak, amit aztán a műsorban is megmutattak. Noha a HIGNFY esetében ilyesmit soha nem lehet biztosra venni (mert ugyebár poénkodtak ők már olyasmivel is, hogy az MI5 zavarja a vételt, azért látni a külső bejelentkező részvevő helyett pornót a monitoron), azért én hajlok rá, hogy elhiggyem, hogy ez a levélváltás valódi volt.
⁷Érdekes vetülete ennek, amit a The Last Leg műsovezetője, Adam Hill említett meg ironikusan a mostani nyári szezon egyik adásában, hogy a humoristák remélik, Liz Truss lesz az új miniszterelnök, mert az ő viselkedése kész aranybánya a szakma számára, a másik jelölthöz, Rishi Sunakhoz képest. Hogy Margaret Thatcher 11 éven át tartó miniszterelnökségenek mit köszönhet a brit komédia-ipar, arról pedig könyvtárakat megtöltő terjedelemben lehetne írni.