Ugrás a fő tartalomra

The Last Leg volt az első fecske

Az elmúlt hét (2022 szeptember 5-11.) legfontosabb eseménye kedvenc szigetországi bolondjaink életeben eredetileg Liz Truss miniszterelnöki kinevezése lett volna. Erre készültek az aktuálpolitikai, közéleti szórakoztató programok is, mígnem

csütörtök kora este a királynő halálhírének bejelentésével egy csapásra megváltozott minden. 


A múlt hétvégén tehát elmaradtak az olyan programok, mint a The Last Leg és a Have I Got News For You




Adam Hillsék azonban ezen a hétvégén megkísérelték a visszatérést, nem hallgatva el persze azt, hogy műsorkészítői szemszögből komoly kihívás, hogy megfelelő módon találják el az arányokat tisztelet és humor viszonylatában. Még akkor is, ha utólag könnyen tűnhet úgy, hogy felesleges volt bármi aggodalom, hiszen a múlt csütörtökön elhunyt uralkodó maga is számtalanszor tett tanúbizonyságot saját kiváló humorérzékéről, így ezek felidézésével könnyen ki lehetett tölteni egy műsort. 

Az állandó résztvevők (Adam Hills, Josh Widdicombe és Alex Brooker) mellett David Harewood és Judy Love vettek részt meghívott vendégként emlékezésben. 

Azt már a Commons múltheti két rendkívüli ülése során is láthattuk, hogy 

a személyes anekdotázás jelenleg a legnépszerűb műfaj a briteknél, az elmúlt néhány napban felfoghatatlan mértékben gyarapodott II Erzsébethez kötődő oral history, 


így a visszaemlékezés ezen formája a The Last Legben sem maradhatott el. De a műsor beemelte a programjába a Paddington szkeccset és persze a híres James Bond jelenetet is.

Nem maradhatott ki Josh Widdicombe felmenőinek bizarr kapcsolata az uralkodókhoz (nem, nem Mary Boleynről beszélek ebben az esetben, hanem arról a nemesről, aki a groom of the stool volt, azaz többek között I. Károly társasága azon a helyen ahova a király is egyedül, izé... szűk társaságban jár.) 

De a program ügyesen rámutatott arra is, hogy ez az egy rendkívüli esemény más események láncolatát indította el, amelyeknek viszont érdemes kiemelni a vicces, ironikus vagy (szánalmasan) röhejes oldalát is, mint például hogy még egy szexshop is részvétét nyilvánította webáruházában, nem zavartatva, hogy a hír alatt látható jó pár termékük. 

Értelemszerűen a Sorra váró sor jelensége, mint a britség netovábbja sem maradhatott ki, miközben az antimonarchista demonstrációkat sem hallgatták el, ahogy arra is reflektáltak, hogy a rendőrség miként reagált ezekre. 

Mindezek végén David Harewood felolvasta Simon Armitage poet lauretae ("koszorús költő")  versét, hogy ezzel az emelt hangulatú műsorszámmal érjen véget a program. 




Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Történelmi figurák, hétköznapi gyarlóságok (Young Marx)

1850-es évek London, lecsúszott középosztálybeli milliő, zálogházba járó családapa, kíméletlen végrehajtók, akik a beteg gyerek alól is elveszik az ágyat. Titkolózás, félreértés, megbánás. Privát családi tragédiák, hétköznapi örömteli pillanatok. Inkább keserű, mint keserédes vígjáték egy fiatal, nehéz természetű, gyarló és esendő fiatal férfiről.  Egy férfitől, akit történetesen Karl Marxnak hívnak. 

Viszlát, "Dr Johnson"

 72 éves korában elhunyt Robbie Coltrane, skót színesz komikus, számtalan ikonikus filmes és tévés szerep megformálója (pl Rubeus Hagrid a Harry Potter filmekben).  Ő jàtszotta Samuel Johnsont, a Blackadder harmadik évadában, akinek hosszú éveken át készült szótárát egy éjszaka próbálták főszereplőink rekonstruálni.  Robbie Coltrane Samuel Johnsonként Hugh Laurie így emlékezett meg a színészről twitteren:  I hope it’s OK to spout memories: I used to ride with Robbie Coltrane between Manchester and London in his sort-of-restored MGA. I’d roll him cigarettes while he discoursed on the ways of the world, and I don’t think I’ve ever laughed or learned so much in my life. — Hugh Laurie (@hughlaurie) October 14, 2022 Ez  pedig Tony Robinson reakciója:  Robbie! You were such a sweet man and so talented as a comic and as a straight actor. ‘Dictionary’ was my favourite episode of the Adder ever and it was all down to you mate. Rest well x — Tony Robinson (@Tony_...

Rejtett kincsek: Nighty Night (2004-2005)

Egy kicsit valamennyien Jill Tyrellek vagyunk. Na jó, csak nagyon kicsit. Ám mióta először láttam a Julia Davis által kitalált és megírt Nighty Night sorozatot, sokszor kapom magam azon, hogy akár mások, de ugyanúgy saját kommunikációs stratégiámban, a dialógusaimban is felfedezni vélem a törekvést a párbeszédek kisiklatására, a valóság magunk felé hajlítására tett szakadatlan kísérletek verbális megnyilvánulásait. (Nem mellesleg ezen tudatosan is elgondolkozni minden bizonnyal jó hatással van dráma- és forgatókönyvírói fejlődésemre is.)   A Nighty Night (Szép álmokat) sorozat két évadot (12 epizódot) élt meg a BBC-n 2004 és 2005 folyamán, és ahogyan az már a brit sorozatokkal lenni szokott, ez a mennyiség igencsak rendben van. A szinopszis alapján először inkább egy átlagos, már-már butácska sitcom képe rajzolódhat ki előttünk: egy nő, Jill (Julia Davis), miután férjéről (Kevin Eldon) kiderül, hogy rákos, máris új pasilehetőség után kutat. Mit ad Isten, épp a szomszédba köl...