Ugrás a fő tartalomra

Rob Brydonból Lord Dudley lesz

A hír majdnem olyan mértékű "világok találkozása" számomra, mint amikor közel húsz év után újranéztem fiatal felnőtt éveim kedvenc filmjét, a Cate Blanchet-féle Elizabethet (1998), és egyszer csak arra lettem figyelmes hogy 

hé, az ott nem Angus Deayton¹? 

Lord Dudley (feltételezem, hogy ez a név a Lady Jane Greyt a trónra juttató majdani northumberlandi herceget jelöli majd ebben a történetben is) idén nyáron lépett be számomra a fikciós lehetőségek szempontjából érdekes történelmi személyiségek (nem is olyan) szűk körébe. Az igazán intelligensen megírt Becoming Elizabeth sorozatban egy a Seymour testvérek egymás közt lejátszott hatalmi játszmáinak eredményét türelmesen kiváró, közben "radar alatt" ügyes szövetségeket kötő figuráját Jamie Parker keltette meggyőzően életre. 

A szóban forgó, a dramedy műfajába sorolt sorozat, amelyben a deadline.com legfrisebb információi szerint többek között Dominic Cooper, Anne Chancellor, Will Keen és Jim Broadbent² is szerepelni fog, Chyntia Hand, Brodi Ashton és Jodi Meadows My Lady Jane című young adult történelmi regényén alapul majd. 

Fontos új szereplők a deadline.com cikkemszerint 

Ebből is sejthető, hogy valószínűleg nem érdemes majd a történelmi fikcióval szembeni hagyományos elvárásokkal közelíteni az alkotáshoz. Ha azonban onnan nézzük, hogy a young adult alkotások egyik jellegzetessége, hogy a felnőttek generációját cikinek és kínosnak ábrázolja, akkor az a Rob Brydon, akinek publikus perszónájának mindig is része volt egy egyfajta idejétmúlt, wannabe-macsó kínos nagybácsi karaktervonás, még akár telitalálat is lehet a címszereplő tragikus sorsú kamaszlány apósa szerepében. 

________________

¹ Avagy hogy kezdődik egy mánia. Amúgy a chancellor of exchequert játszotta, egyetlen jelenetben, volt vagy három mondatnyi szerepe. És mégis bizarabbnak tűnik az ő jelenléte a filmben, mint Eric Cantonáé (aki akkortájt próbalkozott a színészettel, több kosztümös drámában is szerepelt). 

²Jim Broadbent komikusi képességeinek örök manifesztációja a Blackadder 1 évadában alakított tolmács karaktere. 

_____________ 
FONTOS! 

Mivel a blog a blogszerző személyes érdeklődési körén (még ha az alavetően szakmai - irodalmári, kultúrakutatói, filmkészítői, stb - jellegű is) alapul, így a blog témájába illő friss híreket tartalmazó bejegyzések is inkább az adott hírre történő reagálásokról szólnak, mintsem hogy a  "hír" 19-20. századi fogalmának kívánnának megfelelni.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Történelmi figurák, hétköznapi gyarlóságok (Young Marx)

1850-es évek London, lecsúszott középosztálybeli milliő, zálogházba járó családapa, kíméletlen végrehajtók, akik a beteg gyerek alól is elveszik az ágyat. Titkolózás, félreértés, megbánás. Privát családi tragédiák, hétköznapi örömteli pillanatok. Inkább keserű, mint keserédes vígjáték egy fiatal, nehéz természetű, gyarló és esendő fiatal férfiről.  Egy férfitől, akit történetesen Karl Marxnak hívnak. 

Viszlát, "Dr Johnson"

 72 éves korában elhunyt Robbie Coltrane, skót színesz komikus, számtalan ikonikus filmes és tévés szerep megformálója (pl Rubeus Hagrid a Harry Potter filmekben).  Ő jàtszotta Samuel Johnsont, a Blackadder harmadik évadában, akinek hosszú éveken át készült szótárát egy éjszaka próbálták főszereplőink rekonstruálni.  Robbie Coltrane Samuel Johnsonként Hugh Laurie így emlékezett meg a színészről twitteren:  I hope it’s OK to spout memories: I used to ride with Robbie Coltrane between Manchester and London in his sort-of-restored MGA. I’d roll him cigarettes while he discoursed on the ways of the world, and I don’t think I’ve ever laughed or learned so much in my life. — Hugh Laurie (@hughlaurie) October 14, 2022 Ez  pedig Tony Robinson reakciója:  Robbie! You were such a sweet man and so talented as a comic and as a straight actor. ‘Dictionary’ was my favourite episode of the Adder ever and it was all down to you mate. Rest well x — Tony Robinson (@Tony_...

Rejtett kincsek: Nighty Night (2004-2005)

Egy kicsit valamennyien Jill Tyrellek vagyunk. Na jó, csak nagyon kicsit. Ám mióta először láttam a Julia Davis által kitalált és megírt Nighty Night sorozatot, sokszor kapom magam azon, hogy akár mások, de ugyanúgy saját kommunikációs stratégiámban, a dialógusaimban is felfedezni vélem a törekvést a párbeszédek kisiklatására, a valóság magunk felé hajlítására tett szakadatlan kísérletek verbális megnyilvánulásait. (Nem mellesleg ezen tudatosan is elgondolkozni minden bizonnyal jó hatással van dráma- és forgatókönyvírói fejlődésemre is.)   A Nighty Night (Szép álmokat) sorozat két évadot (12 epizódot) élt meg a BBC-n 2004 és 2005 folyamán, és ahogyan az már a brit sorozatokkal lenni szokott, ez a mennyiség igencsak rendben van. A szinopszis alapján először inkább egy átlagos, már-már butácska sitcom képe rajzolódhat ki előttünk: egy nő, Jill (Julia Davis), miután férjéről (Kevin Eldon) kiderül, hogy rákos, máris új pasilehetőség után kutat. Mit ad Isten, épp a szomszédba köl...